Kezdet!

Első nap!

I.

Első nap szép akartam lenni  de mégsem kirívó ezért ezt a ruhát vettem föl.  Tegnap fodrásznál voltam aki nagyon sokat levágott a hajamból, így végre kezelhető lett, sőt egy picit sötétebb árnyalatra be is festette, nekem nagyon tetszik. J

Nagyon izgultam reggel, a keresztanyám elvitt a suliig és szerencsére sikerült rávennem hogy ne vigyen el egészen a kapuig hanem rakjon ki egy utcával arrébb.                                                    

-Vigyázz magadra, és el ne ess nekem. Hidd el az nem jó indítás - mosolygott  rám keresztanya, én furán néztem rá ezért hozzátette –  mindegy… csak vigyázz magadra.

-Oké

Elsétáltam a suliig:

Hát ja kisváros …Tiszta levegő, csiripelő madarak, gyönyörű gimi…Hat ez egy picit furán hangzik de ha egyszer tényleg szép ez  a hely??

Még mindig bámultam amikor valaki elsétált mellettem.

- Hát, téged mi lelt? Úgy nézel, mint borjú az új kapura…- mondta nem túl kedves hangnemben majd megállt. Oldalra pillantottam és megláttam egy vörös hajú iszonyat helyes srácot.

-Ja én csak új vagyok és nagyon szép ez a hely, Damina vagyok –mosolyogtam rá, ő csak felvonta az egyik szemöldökét, de nem válaszolt gondolom élvezte hogy kínos helyzetbe hozott,és azt várta hogy majd elkezdek habogni össze vissza. Na azt már nem! Fogtam magam és szó nélkül elindultam a bejárat felé, szivesen visszafordultam volna hogy megnézzem milyen arcot vág de az meg milyen lett volna?!

Bár a nevét nem tudtam meg de mindegy.

A suliba belépve egy kihal folyosón találtam magam, de komolyan még nem volt itt senki. Illetve én azt hittem, úgyhogy elindultam beljebb.

Hirtelen kinyílt egy ajtó ami a frászt hozta rám majd kilépett 

mögüle egy szőke….Ömm herceg?

Nem vicc tényleg annyira szabájos volt az arca hogy az már fájt…Nem zúgtam bele vagy ilyesmi egyszerűen csak nagyon szép volt az arca.

-Te biztos az új lány vagy,én vagyok a DÖK elnök ,Nathaniel.

-Damina! J

-Szép név, gyere körbevezetlek  órák elött- mondta majd végigvezetett a gimin.

Ebédlő.

Folyosó

Egyik osztályterem.

Udvar. 

Tornaterem

Kertészklubb

Kémiai labor.

Pont végeztunk mire becsengettek így visszamentünk a terembe az ablak mellett volt üres hely így oda lecuccoltam.Első nap 4 ofőórája  van minden osztálynak így bemutatkoztam.

-Sziasztok Damina vagyok,és pár napja jöttem ide!-mosolyogtam körbe és próbáltam memorizálni az arcokat. sokat megjegyeztem de 3-an akadt meg a szemem igazán:

Nem tudtam hogy ki ő de éreztem hogy nem leszünk besztfrendek…

Na róla viszont tudtam hogy ki… még alsóban egy iskolába jártunk és teljesen belém volt esve.. hát nem sokat változott…

Esküszöm ez szerelem volt első látásra, elgondolkodtató ábrázata… wáhhh…..  „ i’m in love, baby don’t heart me, don’t heart me no more”…

-És miért jöttél ide?-zökkentett ki a tanárnő a gondolataimból amolyan ismerjük meg jobban az új diákot stílusban...Igen ez volta az amitől féltem, kérdezhetett volna bármi mást, de nem ő ezt akarja megtudni. Nem azt hogy mit szeretek csinálni, melyik klubbot fogom választani, nem áhh dehogyis ezt mindenképp meg kellett kérdeznie, de komolyan ehhez neki semmi köze….Na mindegy válaszolnom kellett:

-Ömmm…Gyenge a szervezetem egy picit és az orvos azt mondta hogy pár év vidéken jót tenne nekem.-Igen ez volt az első ami eszembe jutott.

-Értem ülj le.

Én a helyemre botolkáltam és komolyan csak akkor tűnt fel hogy a felemás szemű srác mellettem ül.